„Punch majom” története kapcsán több pszichológiai fogalom is eszembe jutott. Kétségkívül egy nagyon mély evolúciós igazságra mutat rá: az emlősök, és különösen az ember idegrendszere nem magányos működésre optimalizált, az ember társas lény. A legmeghatározóbb társas kapcsolódás kétségtelenül az anyával és az elsődleges gondozóval való kapcsolat. Amiről írni szeretnék a plüss-majom. Miért is fontos? Mit képvisel? Punch majom még nem állt készen a leszakadásra és a gondozó egy olyan módszert...

Általában nem az a helyzet, hogy „elfogyott a motivációm”, hanem inkább az hogy most nem tudom kiaknázni a motivációmat, mert nem azzal foglalkozom, ami valóban fontos számomra. Amikor mélyebbre megyünk, gyakran kiderül: nem a motiváció tűnt el, hanem a saját munkaértékeink és a jelenlegi szerepünk sodródtak távol egymástól. Ami nekünk igazán számít (autonómia, fejlődés, biztonság, kreativitás, társas kapcsolódás, stb…) egyszerűen nem kap elég teret a mindennapi munkában. A számunkra fontos...

Van az a típusú ember, aki a párkapcsolatban szinte észrevétlenül „lehalkítja” magát. Nem vitatkozik. Nem kér. Nem konfrontálódik. Mosolyog, alkalmazkodik. Átengedi a döntéseket. A kliens általában akkor érkezik, amikor egy évek óta tartó kapcsolat „egyik pillanatról a másikra” véget ér. A partner kilép. A kliens értetlenül ül velem szemben: „De hát én mindig figyeltem rá. Mindig az volt, amit ő szeretett volna. Mi lehetett a gond?” Csakhogy a párkapcsolat nem a konfliktusmentességtől...